Vörösmarty, a magyar romantika legnagyobb költője. Mindössze ötvenöt év adatott neki, életműve nemzeti örökség és világirodalmi érték. „Hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet?" Erre a kérdésre Vörösmarty a Csongor és Tündével felel, mely kétségkívül a magyar irodalom főművei közé tartozik.
Vörösmarty Mihály
CSONGOR ÉS TÜNDE
színmű két részben
Az előadás időtartama kb. 2 óra 30 perc, egy szünettel.
Vörösmarty harmincéves korában írta a Csongor és Tündét, a legzeneibb hangzású magyar színjátékot. Életében nem láthatta színpadon, 1879-ben Paulay Ede rendezte meg először a Nemzeti Színházban. Pedig Vörösmarty ezt a művét első pillanattól színpadra szánta, a sajátos jegyekkel rendelkező magyar drámairodalom megteremtésének igényével.
Drámairodalmunk egyik alapműve a Csongor és Tünde, amely Az ember tragédiájával és Bánk bánnal alkotja a klasszikus magyar drámai triászt. A Csongor és Tünde színpadra állítása próbatétel elé állítja a színházművészeket: megtalálni azt a kortárs színpadi formát, amely méltóképpen és szenvedélyesen közvetíti ezt az ősi mitológiákból szőtt többdimenziós tündérmesét a boldogságkeresésről.
Szereplők:
Csongor: Mészáros Martin
Tünde: Ács Eszter / Battai Lili Lujza e.h.
Mirigy: Nagy Mari / Szilágyi Ágota
Ilma: Szűcs Nelli
Balga: Szarvas József
Kalmár: Ivaskovics Viktor m.v. / Pallag Márton
Fejedelem: Rubold Ödön
Tudós: Berettyán Nándor
Kurrah: Szabó Sebestyén László m.v.
Berreh: Rácz József
Duzzog: Bakos-Kiss Gábor m.v.
Ledér: Tóth Auguszta
Dimitri: Kovács S. József
Tündérek, Nemtők: az Újbudai Babszem Táncegyüttes növendékei.
Az Éj monológját archív hangfelvételről Lukács Margittól halljuk.
Díszlet, jelmez: Nagy Viktória
Dramaturg: Kulcsár Edit
Rendező: Vidnyánszky Attila
Bemutató: 2016. március 11.
"Michael Haneke korunk egyik legnagyobb filmrendezője, nem mellesleg személyes kedvencem, aki elsőre ridegnek és kegyetlennek tűnő hiperrealista filmjeivel felkavarja a…
Sakk (CHESS) musical zenei kaland, szerelmi háromszög és hidegháborús politika mesteri keveréke, Tim Rice, Benny Andersson és Björn Ulvaeus lenyűgöző…
Önironikus este, élveboncolás szóközökkel, szerepjátékokkal a valóság elfogadásáért. Az ember erotikus megtestesülése és tárgyiasulása. Nyilvános body shaming.
