A Nemzeti Színházat először gróf Széchenyi István álmodta meg a Duna partjára. Pompázatos épületet tervezett, és az intézményt részvénytársaságként szerette volna üzemeltetni. A gróf 1832-es, A magyar játékszínről című röpiratában indítványozta a nagyszabású színház felépítését.   A társulat számára a Blaha Lujza téren álló Népszínház épületét bérelték ki. 1964-ben a teátrum társulata átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába. Két évvel később pedig a volt Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, egy hosszúra nyúlt átmeneti időre. A teátrum 2000. szeptember elsejéig, a Duna parti építkezés megkezdéséig viselte a Nemzeti Színház nevet.   Az új Nemzeti Színház, a Duna partján, 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit. Elkészültére nemzeti jelképpé, szimbólummá vált. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot "U" alakban szegélyező üzemi szárny. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt 20 844 négyzetméter. A Nagyszínház 619 férőhelyes, lényegében kétszintes, a lépcsősen emelkedő "földszinti" nézőtér kétszekciós kialakítású. A második emeleti bejáratok három páholyt fognak közre a nézőtér hátfala mögött - középen a díszpáhollyal. A harmadik emelet a karzat szintje, ahol a bejáratok között a technikai szobák kaptak helyet. A nézőtér…