A MAGYAR SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE - az épület és a társulat változásai - A Magyar Színházat 1897-ben épí­tették a XIX. század hagyományos stí­lusában, Láng Adolf épí­tész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család vezetésével alapí­tott szí­nház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számí­tó városrészben, az Izabella, ma Hevesi Sándor téren. A két emelet magasságba szökő nézőtér befogadóképessége 996 fő volt. A Magyar Színház első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tí­z év fennállás után komoly prózai szí­nházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette. 1914-ben a szí­nházat Vágó László épí­tész épí­tette át. Új előcsarnok épült, s a nézőtér férőhelyeit ügyes átrendezéssel jóval ezer fölé növelték. 1945-ig igazgatói voltak: Faludi Jenő, Bródy István, Relle Pál, Pünkösti Andor, Bárdos Artúr, majd Wertheimer Elemér és Bródy Pál. E korszakának legnevesebb rendezői: Márkus László, Vajda László, Hevesi Sándor, Lóránt Vilmos és Vaszary János. 1945−48 között egymást gyorsan váltó igazgatói Both Béla, Sárosi Ferenc, Gáspár Margit voltak. Az államosí­tásokig változatlanul magánszí­nházként működött. 1947−51 között a Nemzeti Színház kamaraszí­nháza, majd 1951−61 között a Madách Színház, 1962−64 között a Petőfi Színház otthona volt. A Hevesi Sándor téren álló szí­nház mai arculatát 1964−66-ban…