Az Operaház a Nemzeti Múzeum és a Vigadó mellett Budapest legjelentősebb XIX. századi műemléke. Gazdag díszítés hangsúlyozza az épület reprezentatív funkcióját: a márványból készült előcsarnok és lépcsőház, a márványlapokkal burkolt falak, a szalonok intarziás padlója, a selyemtapéták, a nézőtér aranyvörös ragyogása, a mennyezeteket és oldalfalakat díszítő művészi falfestések és freskók. A patkó alakú, háromemeletes nézőtér lélegzetelállító térélményt ad. A káprázatos vörösarany színvilág, a nyugodt, harmonikus kompozíció a fölötte lebegő mennyezetfreskóval és a pompás bronzcsillárral az épület legtökéletesebb együttese. Minden emeletsor más-más kiképzésű, a látvány mégis páratlanul egységes.

Megnyitását követően az Operaház lett a magyar balettművészet központja. A Magyar Állami Operaház balettegyüttese, a Magyar Nemzeti Balett  ma is az ország első számú együttese.

1884. szeptember 27-én adták át csaknem tíz év építést követően az első és azóta is egyetlen magyar operaházat, amelynek megvalósítása mindent egybe vetve másfél évtizedig tartott. Építésében (a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hazafias megkötése szerint) csak magyar mesterek, magyar technológiával,…