Szinte mindegyik mű 1849-ből származik – valójában ekkor fedezte fel magának ezt a bámulatos lehetőségeket rejtő médiumot a zeneszerző –, de alighanem kiemelkedik közülük a ritkán hallható Négy ének két kórusra, ez a szinte szó szerint lélekemelő muzsika, továbbá a Geibel négy balladáját feldolgozó, op. 140 számú sorozat, valamint a zárószámként elhangzó, mennyei szférákba repítő Éji dal a romantikus költő, Friedrich Hebbel költeményére.
Schumann: Romanzen für Frauenstimmen, op. 91
Schumann: Romanzen und Balladen, op. 67
Schumann: Vier Doppelchörige Gesänge, op. 141
SZÜNET
Schumann: Vom Pagen und der Königstochter, op. 140
Schumann: Nachtlied, op. 108
Darázs Renáta, Thurnay Viola, Csapó József, Hámori Szabolcs, Melkovics Zoltán (ének)
Chorus Matricanus Nőikar, Százhalombatta (művészeti vezető: Fűri Anna)
Új Liszt Ferenc Kamarakórus (művészeti vezető: Nemes László)
Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László)
A műveket ismerteti: Fazekas Gergely
Vezényel: Fűri Anna