Falstaff

Az olasz zeneszerző zseni legutolsó operája, a Falstaff – Verdi mosolygós búcsúja a világtól. Több évtizedes átokként nehezedett Verdi vállára Rossini kritikája, miszerint képtelen vígoperát írni. A szúrós megjegyzés nem hagyta nyugodni, ezért közel nyolcvanévesen, ötven zeneszerzéssel töltött évvel és 27 operával a háta mögött rászánta magát, hogy megírja háromfelvonásos komédiáját, a Falstaffot (1893). A műfajváltásra már az Otello után is szomjazott: „Kegyetlenül lemészároltam rengeteg hőst és hősnőt, igazán rám fér egy kis nevetés is.”

Bár félt tőle, hogy nem tudja befejezni a művet, szövegírója, Arrigo Boito meggyőző erejének hála idős kora ellenére is belevágott. Tisztelte és szerette Shakespeare-t, köteteit az éjjeliszekrényén tartotta, Boito pedig olyan egyedülálló librettót gyúrt össze A windsori víg nőkből és a IV. Henrikből, aminek nem tudott ellenállni. Határidő nélkül, végtelenül szabadon komponált, a maga szórakozására. Így született meg egy teljesen új műfaj: a lírai komédia. Falstaff, a pocakos, komikus, nyerészkedő csábító karaktere árnyaltan, bölcs öniróniával fűszerezve jelenik meg a gazdag és ötletekkel teli dallamvilágú operában.