A ház története: A klasszicizáló megjelenésű Munkásotthont - ez a név máig él a népszerű "muki" elnevezésben - Fleischer Róbert tervezte a dorogi Munkásotthon Önsegélyező és Önművelő Egyesület számára. Alapkövét 1923. augusztus 20-án tették le, egy hosszabb szöveg kíséretében, melyet ma "mission statement"-nek szeretnek nevezni. Ez a következőkben határozta meg a létesítendő intézmény feladatait: "...ahol a tanulságos előadások tartásával, tisztességes szórakozások rendezésével (a helyiek, elsősorban a kőszénbánya alkalmazottai) segítségére akar lenni, hogy elérjék azt, ami mint ideál mindnyájunk előtt lebeg: az anyagi gondoktól mentes, keresztény módon élő, megelégedett ember..." A munkásotthon már 1927 végétől üzemelt, de mai külsejét csak 1929-re nyerte el. Ünnepélyes átadását Schmidt Sándor bányaigazgató vezette 1928-ban. Az alkalomra Herczeg Ferenc író üdvözlő beszédet is írt. Az új épületben helyet kapott három könyvtár (altiszti, munkás és levente), a bányászzenekar próbahelyiséggel, a dalárda, a színjátszó csoport, a leventekör, vendéglő, étterem, valamint több játékterem. A művelődési ház színháztermét 1935-ben avatták. Ezután kerülhetett sor az addig - átmenetileg - színházi térként funkcionáló alagsor végleges kiépítésére, Gáthy Zoltán tervei alapján: az Otthon Mozi 1939-ben készült el, 2005-ig működött, eltekintve két rövid megszakítástól, 1944/45 és 1994/95 őszén-telén. Az intézmény a második világháború után vette fel József Attila nevét (ekkor már mint "kultúrotthon"), majd a megszüntetett Munkásotthon Önsegélyező Egyesülettől 1949-ben az államosított dorogi szénbánya tulajdonába került. A karbantartóműhelynek és a…