A Skanzen Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely Budapesttől 20 km-re, a Pilis hegységben, festői szépségű természeti környezetben, 60 hektáron terül el. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum alapításának célja, hogy bemutassa a magyar nyelvterület népi építészetét, lakáskultúráját, gazdálkodását és életmódját eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század közepétől a 20. század első feléig tartó időszakban. A folyamatosan finomodó telepítési terv 400-nál is több építmény múzeumba történő áthelyezését irányozza elő, melyeket településnéprajzi szempontok alapján faluszerű épületcsoportokba, un. tájegységekbe szervezve tár a látogatók elé. A tájegységeken belül az építmények egy-egy parasztporta hagyományos rendjébe illeszkednek, melyekhez olyan szakrális-, közösségi- és gazdasági építmények kapcsolódnak, melyek egykor részei voltak a hagyományos faluképnek. A lakóházak és a gazdasági épületek egy-egy táj történetileg kialakult lakóháztípusát és jellegzetes melléképületeit reprezentálják. 8 tájegység helyezkedik el a múzeumban. A Skanzennek nem lehet csak az a célja, hogy a paraszti kultúra értékeit naftalinban tárolja a távoli jövő generációi számára. Sokkal inkább az itt és most élő embereknek szeretné meg- és felmutatni a hagyományos tudás ma is használható elemeit és a közösségi kultúra értékeit. A szabadtéri kiállítások lehetővé teszik, hogy a falusi élet hangulatáról és léptékéről valós benyomást szerezzen a látogató. A hű faluképet nemcsak a településbe rendezett, bútorozott lakóházak adják, hanem a portákat alkotó gazdasági épületeket (ólak, istállók, présházak, pincék), műhelyek, malmok, vallási építmények (templomok, kálváriák, út menti feszületek), és nem utolsósorban azok a hagyományos módon művelt kertek, kaszálók, szántóföldek is, amelyekben az adott vidékre jellemző növényvilág található meg. A konyhakertekben olyan, egy időre feledésbe merült, de napjainkban újra felfedezett tápláléknövények nőnek, mint a csicsóka, a szántón bánkúti búzát termesztünk, bozótjainkban kökény, galagonya, cserszömörce virít, a Felföldi mezőváros földteraszainak ültetvénye a tokaji szőlőket idézi. A Sztaravoda-patak környéke a Duna-Ipoly Nemzeti Park része, így a múzeum saját, eredeti növény- és állatvilága is figyelmünkre méltó. Mivel az élményszerű ismeretterjesztésnek köteleztük el magunkat, nagy hangsúlyt fektetünk a kiállítások bemutatásában az ide érkező vendégek aktív részvételére. Kiállításaink, rendezvényeink, oktatási programjaink olyan praktikus tudás elsajátítására ösztönzik a vendéget, amelyet saját környezete és otthona alakításában hasznosíthat. Látogatóink megismerkedhetnek többek között a hagyományos építőanyagokkal és technológiákkal, a kiskertek művelésével, a gyógynövényes házi patika, a szőlészet, borászat alapjaival, a környezettudatos hulladék-gazdálkodással. Szórakoztatnak és az egyéni önkifejezés gazdagítására szolgálnak azok a régi kézműves mesterségek vagy a zenei és táncbemutatók, amelyekbe programjainkon bárki maga is bekapcsolódhat. A társas együttlétet és generációk közötti összetartást erősíti a faluközösség és a család ünnepi alkalmainak felelevenítése fesztiváljainkon. A Húsvét, a Pünkösdi Játékok, az Építészeti Napok, a Termőföldünnep, a Szüreti Sokadalom és a Szent Márton Újborfesztivál és Libator olyan visszatérő rendezvényeink, amelyeken több ezer ember vesz részt évről évre. Mivel vendégeinket lassan már a hideg sem riasztja vissza a múzeum megtekintésétől, részlegesen ugyan, de télen is nyitva tartunk. A Skanzen a múzeumot a mindenkori társadalmi párbeszéd színtereként fogja fel. Arra törekszik, hogy a történelem értelmezésén túl a társadalom alakításában is aktív szerepet vállaljon. Tevékenységeinek évtizedek óta egyik alapköve az oktatás. Több száz iskola, diákok ezrei, pedagógusok százai keresik fel évente kiállításainkat és a Csilléry Klára Oktató Központot, hogy a paraszti élet tanulságait a környezetismeret (Tanösvény-program), a hon- és népismeret (Élet a múlt századi falvakban), a magyar nyelv és irodalom (Tanóra a kondorfai iskolában), a rajz (Alkotónap) vagy a technika (kézműves foglalkozások), sőt a testnevelés órákhoz (Falusi Olimpia) kapcsolódóan hasznosítsák. A múzeum élethosszig tartó tanulásra ösztönzi látogatóit. Oktatási tevékenységünk nemcsak az iskolás korosztályokhoz és iskolai intézményekhez szól. A hagyományos falusi közösségekben a tanulás legfontosabb színtere a család volt. A tudás (a környező világ ismerete) és az értékrend (beállítódások és viselkedési minták) a magán- és közösségi élet valamennyi területére vonatkozóan, apáról fiúra, generációról generációra hagyományozódtak. Napjainkban, az individualizálódott társadalom felgyorsult életritmusában a család mintaadó jelentősége háttérbe szorul. A Skanzen küldetése értelmében tenni kíván a családi körben folyó tanulás mint kulturális érték és modell fenntartásáért, megerősödéséért, terjesztéséért. Hétvégenként, a Családi Szöszmötölő programjaiban az együtt szerzett tudás közös élménnyé is válik.