„A Rózsavölgyi cég az egyetemes és magyar zenetörténet egy darabját jelenti" Szabolcsi Bence A magyarországi zenei életben kiemelkedő fontosságú Rózsavölgyi és Társa céget több mint másfél évszázada alapította Rózsavölgyi Gyula és tőkéstársa Grinzweil Norbert. A nemcsak kereskedelemmel, hanem zenemű- és könyvkiadással, hangversenyek szervezésével, zenei együttesek menedzselésével foglalkozó üzlet alapítása után nem sokkal a magyarországi zenei élet igazi központjává vált. Találkozó helye volt neves magyar és külföldi zenészeknek, többször járt itt Liszt Ferenc és Wagner is, egy idő után csak úgy emlegették a boltot, mint „Rózsavölgyi Kaszinó". Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Aggházy Károly, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó zeneszerzők mellett több mint ezer komponista műveit ismertették meg a világgal, a Rózsavölgyiek szervezték többek között Liszt Ferenc, Claude Debussy és Maurice Ravel budapesti fellépéseit, 1908-tól itt adták ki Bartók és Kodály műveit, és itt jelentek meg a kor legjelentősebb könnyűzenei kiadványai is. A 20. század első évtizedeinek egyik legjelentősebb hazai kotta- és zeneikönyv-kiadója számos – a zenepedagógiában nélkülözhetetlen – kottát adott közre, valamint néhány jelentős Bartók-kiadvány között a Gyerekeknek zongorára írott összes füzete szintén az ő kiadói műhelyében került kiadásra. Az egykori üzlet után pont száz éve 1912-ben nyílt meg a Rózsavölgyi és Társa cég új, a korstílusnak megfelelően berendezett, kulturális központnak nevezhető üzlethelysége a Lajtha Béla által tervezett épületben a Szervita tér 5. szám alatt. Az új bolt beindításával kezdetét vette az a korszak, amikor a Rózsavölgyi név fogalommá vált. Valós szlogenné lett az a kijelentés, hogy: Minden, ami zene – Rózsavölgyi. „Rózsavölgyi műkereskedését oly pompásan díszíté föl, miszerint azt méltán lehet bolt szalonnak nevezni" Budapesti Hírlap, 1853. január 2. A Rózsavölgyi cég egész történetére jellemző volt a magyaros jelleg, a hazai kultúra minél szélesebb körben való megjelenítése és az állandó megújulás. A céget 1949-ben államosították, majd 1994-ben került újra magántulajdonba. Az új tulajdonosok felújították az üzletet, visszavásárolták az eredetileg irodának épült első emeletet, a hagyományokra építve újraindították a kiadói tevékenységet és 2002-ben újjáalakult a Rózsavölgyi és Társa cég, amely célul tűzte ki annak a komplex tevékenységnek a folytatását, amely a cég korábbi működését jellemezte. A célt a cégcsoporthoz csatlakozó Pentaton Koncert- és Művészügynökséggel – a rendszerváltozás utáni első és legnagyobb művészeti menedzserirodával – közösen meg is valósították. Az ügynökség foglalkozik ugyanis Mikósa Erika, Érdi Tamás menedzsmentjével, a Budapesti Operett Színház külföldi fellépéseivel. Új magyar zenés-színházi műveket hoz létre, így Szabó Magda regényéből az Abigélt, vagy Szakcsi Lakatos Béla zenéjével a Szentivánéji álom musical változatát, de megszervezte olyan világsztárok, mint Rolando Villazon vagy Pier Boulez magyarországi fellépéseit is. A Rózsavölgyi Kiadó pedig olyan hiánypótló zenei témájú kiadványokat jelentetett meg, mint a Képes Magyar Zenetörténet, vagy Erkel opera partitúráinak összkiadása. Az épület fennállásának 100. évfordulójára átalakult, megszépült a bolt és azzal egybenyitva 2012. április 11-én, a költészet napján - Zimányi Zsófia művészeti vezetésével - megnyílt a félemeleten a Belváros új kávéháza és művészeti központja: a Rózsavölgyi Szalon. A napközben kávéházként, esténként kamaraszínházként működő szalon műsorán színházi és irodalmi estek, kulturális talkshow-k, komolyzenei koncertek, jazz estek, könyvbemutatók, valamint gyerekprogramok szerepelnek. A Rózsavölgyi Szalon a magyar művészeti élet otthona szeretne lenni – egy igazi szellemi találkozóhely – olyan közösségi tér, ahol mindig történik valami, mindig jó a társaság és ahova visszavágynak vendégeink.
Einstein és Chaplin. A Nobel-díjas fizikus és a filmsztár. A tudomány és a művészet két csillaga. Összeköti őket a függetlenségük, emberségük és a humor is, amiben Einstein sem maradt el Chaplintől. Mindketten kivándoroltak az Egyesült Államokba, amely először a befogadó arcát mutatta feléjük, később mindkettőjüknek szembesülniük kellett választott hazájuk másik arcával is.
A kényszeres evő, szeretetre méltó, negyvenes Maureen nassol, hogy ne gondoljon bele a magányába, pizzákat rendel, mert szerinte a paradicsomszószban oldódik legjobban a bánat. De azért még ad egy utolsó esélyt a romantikának, amelyről már épp készül teljesen lemondani. Vakrandija lesz Joe-val, aki esetlen, de kedves. Maureen humorral, olykor szarkasztikus megjegyzéseivel palástolja a külsejével kapcsolatos gátlásait, ezzel szemben Joe szinte veszélyesen nyíltan kimond mindent, ami csak eszébe jut.
Hédi, Abigél és Bori barátnők. Évtizedekkel ezelőtt évfolyamtársak voltak az egyetemen, azóta sok minden történt velük, de barátságuk töretlen. Havonta könyvklubot tartanak, most éppen a Bovaryné a téma. A regényhez való viszonyukat erősen befolyásolja aktuális élethelyzetük: Hédi egy csúnya válás után próbálja összeszedni magát, Abigél képtelen az elköteleződésre, Bori házassága viszont tökéletes. Legalábbis annak tűnik, amíg fel nem bukkan Andris, a volt csoporttárs, és felkavarja az állóvizet. Régi sérelmek, elszalasztott lehetőségek, félreértések, vágyak és indulatok kavarognak. Közben eltűnik egy kulcs, születik egy gyerek, kiszakad egy vallomás. Mihez kell nagyobb bátorság? Nemet vagy igent mondani a szerelemre?
Hindi Brooks: romance.com
Magyarországi bemutató
„A színház épp olyan, mint az élet, csak jobbak a fények!” – mondja az elgondolkodtató vígjátékban Edward DuPre, a hetvenes színházi legenda, s pontosan erről szól a Végszó, amelyben nem a színház tart tükröt az életnek, hanem az élet a színháznak.
Gary úgy érzi, mindent megad a családjának. Értük dolgozik állandóan, ügyfeleivel is ezért jár el golfozni, meccsekre. Maggie magányosnak és elveszettnek érzi magát a házasságukban. Nem tudja, mit akar, csak azt, hogy képtelen így folytatni. Két középkorú ember.
Bálint András és Jordán Tamás. 72 éve barátok. Hamarosan 80 évesek lesznek. Szomszédok voltak és osztálytársak is. Színészek lettek. Színházakat is vezettek. Egy nagy generáció két legendás alakja. Közös előadásukban történeteket mesélnek magukról, színházszenvedélyükről. Beszélgetésükbe olykor „beleszól” Molnár Ferenc, az egykori budapesti polgárság írója.
A vén oroszlán és a titokzatos szfinx
Erős, hatalmas személyiségek, legendák – egészen emberi közelségben: Winston Churchill és Greta Garbo véletlen találkozása, miután a világ óriásszínpadairól távoztak.
A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg a meggyötört, összetört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától, ördögi tervétől. A párizsi svéd konzulnak, Raoul Nordlingnak mindössze egyetlen éjszakája van, hogy meggyőzze, s lebeszélje Dietrich von Choltitz tábornokot, hogy – Hitler parancsát végrehajtva – a francia fővárost lerombolja. Mi minden múlik egyetlen emberen? Vagy egy találkozáson? A lelkiismereten?
Barnabé Leroux mániákusan precíz könyvelő. A panaszlevelek specialistája. Felesége halála óta magányosan él, csak ritkán látja fiát, Benoit-t, aki légiutaskísérő. Barnabé-ból hiányzik az empátia. Egyetlen igazi kapcsolata van a külvilággal: hetente egyszer pszichoterapeutához jár. Szabálykövető, semmit sem bíz a véletlenre. Aztán egyik nap észreveszi, hogy a joghurtja eltűnt a hűtőjéből. Pedig biztos benne, hogy előző nap még ott volt a joghurt! Mert ő a napok sorrendjébe állítja a joghurtokat a hűtőben. Péntekre esik az új-zélandi kivis, és az nincs a helyén. Hirtelen minden felborul körülötte… A helyzet persze aggasztja fiát, a terapeutával közösen azt hiszik, a férfi kezd leépülni. Barnabé Leroux amúgy csak elsőre tűnik elviselhetetlennek. Joghurtos története abszurditásával együtt nagyon is megindító.
Otto Hahn német kémikus éppen a Nobel-díj átvételére készül 1946-ban Stockholmban. Pár órával a ceremónia előtt szállodai lakosztályába betoppan Lise Meitner osztrák-svéd fizikus. Nyolc éve nem látták egymást. Akkor menekült a tudós nő zsidó származása miatt Svédországba. Előtte harminc évig a legközelebbi munkatársak és a legbizalmasabb barátok voltak Berlinben. Az atommaghasadás felfedezése fűződik a nevükhöz. Csakhogy a Nobel-díjat ezért az eredményért 1944-ben Hahnnak ítélték oda...
A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivéve, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet. Ismerjük a folytatást is: a vatikáni Sixtus kápolna ajtaja bezárult, a bíborosi konklávé pár nap múlva az argentin Jorge Bergogliót választotta pápának. A Ferenc nevet vette fel.
ELŐADÁS UTÁN JUBILEUMI KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ!
A darab középpontjában a világhírű pszichoanalitikus, Sigmund Freud áll. Londoni otthonába látogatóba érkezik egy kevésbé híres fiatal professzor, Clive Staples Lewis, aki korábbi könyvében nevetségessé tette az idős lélekbúvárt.
A szakítás soha nem kellemes, ebből csinál diszkrét üzletet a Válásguru ügynökség alapítója, aki a szépen jövedelmező szakítócégből nagyot szakít. Ügyfelei megbízásából vállalja, hogy helyettük mondja ki a végső szót és hagyja el azok párját. Válást közvetít. Virágot visz az elhagyott nőknek, hagyja, hogy sírjanak a vállán, a kirúgott férfiakkal pedig közösen szidja a szerelmet.
Alekszej Ny. Arbuzov kétszereplős darabja a tisztességben megőszült professzor és páciense kései találkozásának története. Lírai fordulataival, humoros, szerethetően ironikus jeleneteivel – jutalomjáték a színészeknek.
A kényszeres evő, szeretetre méltó, negyvenes Maureen (Marjai Virág) nassol, hogy ne gondoljon bele a magányába, pizzákat rendel, mert szerinte a paradicsomszószban oldódik legjobban a bánat. De azért még ad egy utolsó esélyt a romantikának, amelyről már épp készül teljesen lemondani. Vakrandija lesz Joe-val (Hajdu Steve), aki esetlen, de kedves. Maureen humorral, olykor szarkasztikus megjegyzéseivel palástolja a külsejével kapcsolatos gátlásait, ezzel szemben Joe szinte veszélyesen nyíltan kimond mindent, ami csak eszébe jut.
Egy középkorú, elvált férfi, kétgyerekes családapa, George kapcsolatai megfeneklenek. Nem magában keresi a hibát, sőt, egyáltalán nem is keresi. Azzal kell megküzdenie, hagyja-e, hogy mások alakítsák az életét helyette, vagy mégiscsak maga hozza meg a döntéseit. A mindenbe beleavatkozó ügyvéd nővére miatt köt egy fogadást, hogy egy családi vacsorára az „igazival” érkezik. Felbérel egy színésznövendéket – aki eredetileg gimnáziumi irodalomtanárnő (Meredith), de pályát módosított – a „színlelt szerelem” eljátszására. Ő leginkább a pénz és az improvizációs játék miatt megy bele a játékba. A „vacsoraszínházra” készülődés, a szerelmi próba aztán elég jól megy nekik.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!