Színház újragondolva
Budapesten, a Nagymező utca környékén színházat alapítani olyan, mint vizet vinni a tengerbe. Sokféle műfajú és státuszú színház található itt, két kilométeren belül elérhető a Madáchtól a Vígig, a Radnótitól az Operáig, az Imprótól a Spinozáig hivatásos és független színházak és játszóhelyek sokasága.
Szinte minden műfaj, stílus jelen van, bármely közönségkör igényét kielégíti a környék kulturális kínálata, lehet frakkos vagy farmeros, szórakoztató vagy elgondolkodtató. Kicsiben tényleg a Broadway, csak talán színesebb, érdekesebb – és persze a miénk.
Itt szeretnénk egy olyan műhelyt létrehozni, amely újat tud kínálni ebben a fantasztikus forgatagban.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Budapesten, a város szívében vagyunk.Az értelmiségi városi polgár egyik jellemzője pedig az együtt gondolkodásra való igény. Ehhez a színház az egyik legkiválóbb hely.
Azt gondoljuk, hogy a színház ma már túllép az egyszerű interpretáción. A jó előadás formailag nyitott, tartalmában sokféle, megvalósításában kommunikatív, hatásában maradandó. Persze az összetevők súlya produkciónként más-más, de alapvetően ezen értékek mentén szeretnénk a Mozsár Műhelyben valami olyat nyújtani, ami színház, de kicsit mégis más, mint a megszokott.
Színház-e az, ha híres vagy kevésbé híres emberek tanulságos, mulatságos, tragikus, szokatlan leveleit olvassák fel kiváló művészek?
Színház-e az, ha a budapestiek által beküldött 100 szavas, városukról írt szösszenetekből egy csokrot mutatunk be, zenével, értve, értetve a mai nagyvárosi ember város-viszonyát?
Színház-e az, ha egy-egy problémakört felvetve mai kortárs írók havonta írnak egy egyfelvonásost, és azt színpadi műkéntbemutatva, majd kiindulási pontként kezelve beszélni, beszélgetni lehet a problémáról, vagy csak hallgatni azt, ahogy a meghívott gondolkodók beszélnek róla?
Szinte kétség sem férhet hozzá, hogy színház az, amikor a gyerekek egy pohár kakaó, egy szelet kalács után beülnek a színházterembe és látják megelevenedni az általuk is ismert történetet mézeskalács bábokkal, vagy élő zenei kíséret mellett lehetnek társasjátékosai a mufurc királykisasszony párkeresésének.
Színház az is, ha egy klasszikus művet három fiatal színész újraértelmez, és szinte eszközök, tárgyak, díszlet és jelmez nélkül, kizárólag a tiszta szó és a színészi tehetség erejével mutat be.
És színház az is, ha egy ember áll, ül, sétál, fekszik a színpadon és mesél arról, ami ő, ami Ön. Monodráma, mondják a műfajra, de több annál, mert a tér intimitása társas gondolkodássá teszi az előadást. De mennyiben monodráma az, ha egy este egy női és egy férfi „monológot” láthatunk?
Színház, egy kis csavarral. Színeket villantottunk csak fel abból a sokféleségből, amit szeretnénk megvalósítani. Egy új hely születik, alakul egy műhely, ahol független társulatok és alkotók kapnak lehetőséget arra, hogy megosszák a világgal, Önökkel azt, amit ők fontosnak gondolnak.
Várjuk Önöket egy új házban, más színt kínálva.
Színház újragondolva
Budapesten, a Nagymező utca környékén színházat alapítani olyan, mint vizet vinni a tengerbe. Sokféle műfajú és státuszú színház található itt, két kilométeren belül elérhető a Madáchtól a Vígig, a Radnótitól az Operáig, az Imprótól a Spinozáig hivatásos és független színházak és játszóhelyek sokasága.
Szinte minden műfaj, stílus jelen van, bármely közönségkör igényét kielégíti a környék kulturális kínálata, lehet frakkos vagy farmeros, szórakoztató vagy elgondolkodtató. Kicsiben tényleg a Broadway, csak talán színesebb, érdekesebb – és persze a miénk.
Itt szeretnénk egy olyan műhelyt létrehozni, amely újat tud kínálni ebben a fantasztikus forgatagban.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy Budapesten, a város szívében vagyunk.Az értelmiségi városi polgár egyik jellemzője pedig az együtt gondolkodásra való igény. Ehhez a színház az egyik legkiválóbb hely.
Azt gondoljuk, hogy a színház ma már túllép az egyszerű interpretáción. A jó előadás formailag nyitott, tartalmában sokféle, megvalósításában kommunikatív, hatásában maradandó. Persze az összetevők súlya produkciónként más-más, de alapvetően ezen értékek mentén szeretnénk a Mozsár Műhelyben valami olyat nyújtani, ami színház, de kicsit mégis más, mint a megszokott.
Színház-e az, ha híres vagy kevésbé híres emberek tanulságos, mulatságos, tragikus, szokatlan leveleit olvassák fel kiváló művészek?
Színház-e az, ha a budapestiek által beküldött 100 szavas, városukról írt szösszenetekből egy csokrot mutatunk be, zenével, értve, értetve a mai nagyvárosi ember város-viszonyát?
Színház-e az, ha egy-egy problémakört felvetve mai kortárs írók havonta írnak egy egyfelvonásost, és azt színpadi műkéntbemutatva, majd kiindulási pontként kezelve beszélni, beszélgetni lehet a problémáról, vagy csak hallgatni azt, ahogy a meghívott gondolkodók beszélnek róla?
Szinte kétség sem férhet hozzá, hogy színház az, amikor a gyerekek egy pohár kakaó, egy szelet kalács után beülnek a színházterembe és látják megelevenedni az általuk is ismert történetet mézeskalács bábokkal, vagy élő zenei kíséret mellett lehetnek társasjátékosai a mufurc királykisasszony párkeresésének.
Színház az is, ha egy klasszikus művet három fiatal színész újraértelmez, és szinte eszközök, tárgyak, díszlet és jelmez nélkül, kizárólag a tiszta szó és a színészi tehetség erejével mutat be.
És színház az is, ha egy ember áll, ül, sétál, fekszik a színpadon és mesél arról, ami ő, ami Ön. Monodráma, mondják a műfajra, de több annál, mert a tér intimitása társas gondolkodássá teszi az előadást. De mennyiben monodráma az, ha egy este egy női és egy férfi „monológot” láthatunk?
Színház, egy kis csavarral. Színeket villantottunk csak fel abból a sokféleségből, amit szeretnénk megvalósítani. Egy új hely születik, alakul egy műhely, ahol független társulatok és alkotók kapnak lehetőséget arra, hogy megosszák a világgal, Önökkel azt, amit ők fontosnak gondolnak.
Várjuk Önöket egy új házban, más színt kínálva.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!