A történet Picasso születésével kezdődik, aki a
spanyolországi Malagában látta meg a napvilágot. Apja, Don José maga is
művész, aki korán felismeri fia tehetségét, amikor a fiú ételekből
készíti el apja szobrát. Amikor Pablo elég nagy már, apja Madridba
viszi, hogy ott festészetet tanuljon. Az Akadémián Pablo tehetségét
elismerik és díjazzák. Ekkor Párizsba megy, de pályája nehezen indul.
Egy nap apja állít be azzal a szomorú hírrel, hogy anyja halott. Amikor
Don José egy almát kezd rágcsálni fia műtermében, Pablo lefesti az alma
fogyásának különféle fázisait. Az eredmény a kubizmus megszületése. Az
új stílusú képeket nagyon nehéz eladni. Apja azonban becsempészi fia
képét egy kiállításra, ahol az általános felháborodás ellenére az egyik
látogató csodálja és azonnal megveszi a festményt. A hölgy nem más, mint
Gertrude Stein, a nagy írónő. Ezután Picasso egy csapásra a párizsi
művészvilág központja lesz. Baráti társaságában ott van Braque, Matisse,
Hemingway, Erik Satie, Apollinaire, Henri Rousseau, Vincent van Gogh és
Toulouse-Lautrec. A művész további kalandjai után élete végén saját
csapdájába esik, művészete iparszerűvé válik, háza még életében múzeummá
alakul.
A történetben szereplő Sirkka, a finn dizőz dala, mint
ma már tudjuk, egy halétel receptje. Mivel a film rajongói számára ez
sokáig nem volt köztudott, most meglepetésül közöljük a dalszöveg
fordítását: „Végy vizet, sót, aztán vajat és lisztet, és gyúrd össze,
gyúrd, csak gyúrd. Aztán fogd a halat, a szalonnát és tedd rá a
tésztára, kedvesem. Tedd be a sütőbe, és egy időre feledkezz meg róla.”