A már hagyománynak számító óévbúcsúztató, új évet köszöntő koncert egyik legfőbb vonzerejét azok a produkciók jelentik, amelyek ritkán, vagy soha korábban nem voltak hallhatók, köztük olyanok is, amelyek nagy valószínűséggel kizárólag egyszer, ezen a koncerten hangzanak el. A közönség több mint egy évtizede tartó érdeklődésére jellemző, hogy a koncertek évről évre telt házak előtt zajlanak, és sokan már hetekkel, hónapokkal az újabb koncert előtt biztosítják a helyüket.
Az első rész hagyományosan az Amadinda repertoárjának legnépszerűbb darabjaiból épül fel, amely az est vendége, a nemzetközi hírű Szent Efrém Férfikar produkcióival egészül ki. Az éjfél előtti perceket Johann Sebastian Bach zenéje tölti ki, az utolsó óévi pillanatokat pedig az Amadinda gongjainak zúgása.
Míg a koncert első felét percre pontosan meg kell tervezni - hiszen elképzelhetetlen lenne, hogy lemaradjunk az éjfél pillanatáról -, addig a második rész már jóval kötetlenebb, s időtartama a közönség kedvétől is függ. Ez a rész a megismételhetetlen pillanatoké. Az új év első produkciója hagyományosan egy Strauss-polka, majd színpadra lép az est másik házigazdája, Presser Gábor. A „zenevonat” örökzöld Presser-dalokkal és az erre az alkalomra újrahangszerelt LGT-számokkal ér a végállomásra.
