Ez az "a" zongoraest, mely nemcsak a darabok okán meghatározó hangütés évadunk elején. "A" koncert, mely nemcsak az előadó, a Kossuth- és Liszt- díjas Bogányi Gergely fantasztikus interpretátori képességeinek felmutatására, de a Kölcsey Központ tulajdonában is meglévő Bogányi-zongora hangzásának bemutatására is nagyszerű alkalom. több...
Egy múltbeli eseményre kerestél. Kérjük, válogass aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2017. szeptember 12. kedd, 19:30
E koncert első két darabja - Beethoven Pathetique-szonátája és Schubert 4 impromptu-je valójában a Hallgatóról szól, neki ad közel egy órányi gondolkodási, töprengési, lélekben újjáépülési időt. Megteremtve azt a különleges hangteret, melynek csak egy része a hangzó zene. A maradékot: a lelket, a figyelmet, a belső csöndet, a Hallgatónak magának kell hoznia, mert az első két darab valójában csak így jöhet létre. Alkalomként a gondolkodásra, az összeszedődésre, lehetőségként arra, hogy a koncertteremben ugyan együtt ülve, de mégis: magányosan nézzünk szembe önmagunkkal.
Beethoven 1799-ben, alig 27 esztendősen komponált Pathetique-szonátája, vagy Schubert 4 impromtu-je, e két hatalmas darab, alapvető kérdések egész sorát veti fel. Nem virtuóz hatásvadászattal: igaz, tiszta hanggal, személyes közvetlenséggel szólalnak meg, egyszerű, világos eszközökkel teremtve egyensúlyt a zeneszerzői szakma állandó, megtanulható elemei és a személyes mondanivaló szükségképpen kereteket feszegető egyedisége, sok esetben szűnni nem akaró belső feszültsége között. Beethoven a karakteresebb, egyénibb, drámaibb, szabálytalanabb, Schubert az eszköztelenebb. S bár lehet az a benyomásunk: technikailag nem tűnik különösebben bonyolultnak ami szól, a hangverseny első részének végére abban is biztosak lehetünk: a kozmosz egy bizonyos pontjáról folyik a zene. Onnan, ahol e tökéletes tételek örök helye van.
A zongoraest második részében, immár magányunkból visszatérve, Liszt grandiózus h-moll szonátája ránt vissza bennünket az ámulat, a technikai bravúr, a szédületes modulációk, a romantikus érzelmek, az óriási hangtömbök, a felszárnyaló ívek, az állandó felépülések és elvezetések folytonosan áramló világába. Az 1853 februárjában befejezett darabot a szerző eleve összegzésnek, az addig bejárt zongorista-zeneszerzői út szintézisének szánta, de olyannyira megelőzte korát, hogy szinte Bartókig tartott, mire a h-moll szonáta egyáltalán elfoglalhatta méltó helyét a pódiumokon és napjainkra a XIX. század zongorairodalmának egyik legtöbbet előadott darabjává válhatott. Johannes Brahms állítólag elaludt alatta - hogy volt erre képes az elképesztő fúga, a körülötte sistergő mellékszólamok, vagy a romantika harmóniai kereteit sok esetben már-már szétfeszítő liszti akkordmenetek, modulációsorok hallatán? E 27 perces, de alig negyedórásnak ható mű hallgatása közben, folyamatosan vándorolva a legfiligránabb pianisszimóktól a szinte nagyzenekart kívánó teljesség fortissimójáig, saját lelkünk is teljes spektrumon rezonál. Az ember egy ideig próbálja értelmezni a Szerzőt és hideg fejjel tudni akarja, hol is tartunk. Aztán a sokadik váltásnál, a legmeghittebb hangulatból ismét alig másodpercek alatt lendülve a tetőfokra, rájön, hogy hallgatóként csupán egyetlen dolgot tehet: vakon ráhagyatkozik a Szerzőre és csak engedi: vigye ahová akarja. Elképesztő teljesség a jutalma. Mert a h-moll szonáta maga a bizonyosság: Liszt Ferenc kezében a forma, a tudás, - az igazság.
Páratlan triumvirátus, Beethoven, Schubert, Liszt három fajsúlyos darabja teremti meg e Bogányi-koncert teljességét is, avatja e kihagyhatatlan estet igazi zongora-összművészeti élménnyé, valódi vándorúttá magányos csöndektől szédületes magaslatokig zenei és lelki értelemben egyaránt.
Jegyek 2017. szeptember 4-től kaphatók
A Diótörő balett ötlete a cári színház egykori igazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje alapján olyan mese-balettet akart színpadra vinni, ami minden addigit felülmúl, mind hangzásban, mind pedig látványban. Csajkovszkijt kérte fel a muzsika megkomponálására. A hattyúk tava és a Csipkerózsika után harmadik, egyben utolsó balettje is nagy sikert hozott a szerzőnek. A Diótörő zenéjéből előbb a hat tételes szvit került bemutatásra 1892. márciusában, majd ugyanezen év decemberében bemutatták a pompásan kiállított színpadi művet is. A Diótörő a balett irodalom leggyakrabban játszott darabja lett.
A Néprajzi Múzeum SZÉKELYEK- Örökség mintázatok kiállításához kapcsolódó zenés-irodalmi est. Zárás utáni exkluzív program, melyet követően a SZÉKELYEK kiállítás 20…
Családi karácsonyi koncert! Ünnepeljen együtt Nyári Károly felejthetetlen Budapesti Karácsonyi Koncertjén 2024. december 27-én a Kongresszusi Központban!
Ebben a rovatban a rendszer által válogatott népszerű programokat ajánlunk. Közöttük fizetett hirdetések is lehetnek.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!
