"Az előadás létrejöttének apropója egy szakmai vita volt arról, hogy érdekes lehet-e a néző számára a színpadon az, ami a civil életben is történik körülötte. A vita eldöntését a nézőkre bíztuk. Így született A jó pálinka itassa magát című produkció. Az előadás titokban magnóra, illetve videóra felvett párbeszédek alapján készült. Sultz Sándorral közös munkánk során felvetődött a kérdés, hogy kell-e mindenáron történetet mesélni, vagy elég egy előadáshoz lazán összefűzött jelenetek sora. A „pillanatképeket” csak egy narrátor-szerű figura köti össze, ezáltal kerülnek keretbe, s így adják kaleidoszkóp-szerű hű tükörképét a magyar valóságnak. Előadásunkban nem a történetmesélés az érdekes, hanem az, amit a képek mesélnek, mondanak, elárulnak.
Semmit nem írtunk az életből elcsípett dialógusokhoz, csak drámailag sűrítettünk, ha szükségesnek láttuk. A mindennapokat kívántuk színpadra állítani tükörként, magunknak és a nézőknek. A mű szereplőivel nap mint nap találkozhatunk: professzorok, vállalkozók, gazdálkodók, hajadonok, kőművesek ők. Abszurdba hajló, nevetni- vagy sírnivaló életképek jelenetfűzére az a mű, Közép-Európa legközepéből." (Koleszár Bazil Péter)