Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár.
Élete:
Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Farkas Gyulánál doktorált fizikából.
Zenei tanulmányait Farkas…
Kacsóh Pongrác (Budapest, 1873. december 15. – Budapest, 1923. december 16.) magyar zeneszerző, zenepedagógus, tanár.
Élete:
Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetemen szerezte meg bölcsészdoktori diplomáját, ahol 1896. június 13-án summa cum Laude minősítéssel természettudományi szakon végzett. Farkas Gyulánál doktorált fizikából.
Zenei tanulmányait Farkas Ödönnél, a Konzervatórium igazgatójánál végezte, majd Budapestre költözött, és 1898-tól matematika–fizika szakos gimnáziumi tanárként főleg matematikai cikkeket publikált. Érdeklődése egyre inkább a zene felé fordult, később komponálni kezdett, elmélyedt a zeneelmélet tudományában. 1905–1907 között a Zenevilág című szaklapot szerkesztette, mely lapban 1904-ben elsők között méltatta az ifjú zeneszerző, Bartók Béla jelentőségét. Ugyanebben az évben Bakonyi Károly felkérésére komponálta János vitéz c. dalművét, melynek bemutatójára 1904. november 18-án került sor a Király Színházban.
1909-ben Kecskeméten a Főreáliskola igazgatójává nevezték ki.
Társadalmi elismertségét jelzi, hogy számos magas tisztséggel bízták meg. 1912-től Budapest székesfőváros zenei szakelőadójaként, a közép- és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatójaként tevékenykedett. Éveken át vezette a Székesfővárosi Énekkart. Az Országos Dalosszövetség igazgatója, és az Országos Zenészszövetség elnöke volt.
Fő művei:
Kísérőzenék színpadi művekhez:
Molnár Ferenc: Liliom (1909);
Molnár Ferenc: Fehér felhő (1916. február 25.);
Maurice Maeterlinck: Kék madár.
Dalművek:
János vitéz (1904);
Csipkerózsa (1906);
Rákóczi (1906);
Mary-Anne (1908);
Dorottya (posztumusz bemutató: 1929. január 9-én, Szegeden).
Publikációk:
Prolegomena a zene pozitív aesthetikájához (Bp., 1904);
A zene fejlődéstörténete (A Műveltség Könyvtára Bp., 1909).
A pataki énekes kódex (Magyar Figyelő 1911.)
Az elemi iskolai énektanítás pedagógiája (Bp., 1912.);
Cikkek a Zenevilágban és az Új Életben;
Zenekritikák a Pesti Naplónál.
Tanulmányok az elektromos rezgésekről, konszonanciáról-disszonanciáról.
