művész


Kassai István
2

Kassai István

Kassai István zongoraművész vagyok, Budapesten születtem 1959. március 26-án.

1965-ben kezdtem el zongorázni tanulni Csákvári Ilonától, aki a weímari Liszt-növendék Aggházy Károly tanítványa volt az egykori Nemzeti Zenedében. Első nyilvános fellépésem 1966-ban volt.

1969-ben, miután hat év anyagát négy év alatt megtanultam, felvételt nyertem a Bartók…
 Tovább

Aktuális programok


Jelenleg nincs futó program!

Kassai István zongoraművész vagyok, Budapesten születtem 1959. március 26-án.

1965-ben kezdtem el zongorázni tanulni Csákvári Ilonától, aki a weímari Liszt-növendék Aggházy Károly tanítványa volt az egykori Nemzeti Zenedében. Első nyilvános fellépésem 1966-ban volt.

1969-ben, miután hat év anyagát négy év alatt megtanultam, felvételt nyertem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Kertész Lajos – a Tanárképző Főiskola későbbi tanszékvezetője, kiváló Bartók-játékos – volt a tanárom. Japáni útja alatt fél évet Ábrahám Marianne-nál tanultam.

1971-ben a csehszlovákiai Ušti nad Labem-i nemzetközi ifjúsági zongoraversenyen a 12/13 évesek kategóriájában II. díjat nyertem.

1972-ben ugyanott ugyanabban a kategóriában megnyertem az első díjat és a korkategóriák feletti legjobb interpretációért járó különdíjat is. Ugyanebben az évben játszottam először zenekarkísérettel (Haydn: D-dúr zongoraverseny), és tartottam első önálló hangversenyemet; ekkor 13 éves voltam.

1973-ban megkaptam a Chitz Klára-díjat, amelyet a Bartók Konzervatórium legjobb végzős növendékeinek osztanak ki. Ugyanebben az évben, 14 évesen felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre: 1945 óta senkit sem vettek fel ilyen fiatalon rendes hallgatónak a zongora szakra. Professzorom a legendás Kadosa Pál volt, tanársegédjeként Ránki Dezső tanított. Utóbbi gyakori koncert-útjai folytán egy-egy évet Jandó Jenőnél és Szegedi Anikónál, fél évet Dráfy Kálmánnál töltöttem, de alkalmanként Rados Ferenc, Kocsis Zoltán és Ferenczy György is foglalkozott velem.

1977-ben volt az első zeneakadémiai önálló hangversenyem, egy Prokofjev szerzői szólóest.

1978-ban felvettek a Dohnányi Ernő által alapított zeneakadémiai zongora művészképző tagozatra. Ugyanebben az évben megkaptam az ARTISJUS (Szerzői Jogvédő Hivatal) jutalmát is kortárs magyar zeneművek előadásáért.

1979-ben első díjat nyertem a Magyar Rádió zongoraversenyén, megkaptam a legjobb főiskolás versenyzőnek járó különdíjat is. (Kiss Gyula, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Nagy Péter, később Király Csaba és Farkas Gábor nyert első díjat ezen a versenyen, amely mindössze hétszer került megrendezésre).

1979-ben volt első élő adású önálló estem, ugyanebben az évben játszottam először zenekarral rádióközvetítésben (Rachmaninov: Változtatok egy Paganini témára). Azóta a Magyar Rádióban rendszeresen fellépek. Mintegy kétórányi stúdiófelvételt és mintegy hatvanórányi élőadás és koncertfelvétel hanganyagát őrzi a Magyar Rádió előadásomban.

1979-80-ban a Zeneakadémián elnyertem a Bartókné Pászthori Ditta által alapított ösztöndíjat, amelyet a legjobb zeneakadémiai növendékek kapnak.

1981-ben játszottam először Cziffra György előtt Senlis-ban, 1982-86 közt a Cziffra Alapítvány hat gálaestjén léptem fel Magyarországon és Franciaországban.

1982-ben nyertem el a Zeneakadémián zongoraművészi diplomámat. Fél évet magánúton tanultam Solymos Péter zeneakadémiai tanár zongoraművésztől, a kiváló Debussy-játékostól.

1982-ben, 83-ban és 85-ben részt vettem Yvonne Lefébure júliusi kurzusain a franciaországi Saint-Germain-en-Laye-ban (Debussy szülővárosában), illetve Párizsban (Juillet Musical).

1982-ben megnyertem a párizsi Nemzetközi Debussy Zongoraverseny I. nagydíját harmincezer FFR. értékben. Ezen a versenyen csak 1980-ban és 1984-ben volt még mód indulni ezért a díjért, ám a zsűri akkor nem talált erre méltó versenyzőt.

1982-83-ban és 1983-84-ben a Kulturális Minisztériumtól alkotói támogatást kaptam a Debussy Versenyen elért eredményemért. Ez az ösztöndíj havonta egy vagy két hangverseny lehetőségét biztosította Magyarországon, ezzel lehetővé téve a fiatal művészeknek, hogy bekapcsolódhassanak a zenei életbe.

1983-84-ben a párizsi Conservatoire Européen de Musique-ben a világhírű Yvonne Lefébure professzor növendéke voltam. Az intézet mesterdiplomáját 1984-ben szereztem meg.

1984-ben a Kulturális Minisztérium az alkotói támogatást még franciaországi tartózkodásom alatt indoklás nélkül megvonta, ezzel kirekesztett koncertéletből. A Conservatoire legmagasabb fokozatú diplomájának megszerzését célzó második tanulmányi évre nem utazhattam ki. Egyben lehetetlenné tettek számomra mindenfajta elhelyezkedést a zenei életben a Zeneakadémiától a legkisebb vidéki zeneiskoláig. Hozzá kell tennem, hogy 1982, 1983 és 1985 júliusában valamint az 1983-84-es tanévben végzett franciaországi tanulmányaimhoz francia állami ösztöndíjat kaptam, egyébként szüleim támogattak, a magyarországi diktatúra illetékesei külföldi tanulmányaimat és utazásaimat nem finanszírozták.

1985-ben megkaptam az UNESCO Fonds International de l'Etnr'aíde Musicale díját. Ebben az évben indultam utoljára zenei versenyen (Bolzanoban, a nem-nyilvános selejtezőből kiestem). Sajnos, körülményeim drámai romlása miatt több versenyen már nem volt módom indulni. Mérlegem egy második és három első díj az öt indulásból.

1986-ban részt vettem Cziffra György első keszthelyi mesterkurzusán. Azóta egyedül dolgozom.

1986-ban megkaptam a Fondation de France Bonnaud-Chevillion-díját, amelyet a Conservatoire Européen de Musique két legjobb növendéke kapott háromévenként. Franciaországi tanulmányaimat azonban már nem folytathattam, mert professzorom időközben elhalálozott. Ugyanebben az évben a Liszt centenáriumon saját szervezésű Liszt estet adtam a budapesti Zeneakadémia kistermében, ahol szép számú közönség jelent meg, de a zenei élet mértékadói távollétükkel tüntettek.

1987-ben felkerültem a Fondation Cziffra szólistajegyzékére. Ebben az évben készíthettem el első rádiós stúdiófelvételemet (Beethoven: G-dúr szonáta op. 31 № 1), amely kevésbé a rám rótt szilencium, mint inkább a diktatúra elbizonytalanodását jelezte.

1987-től – alig másfél évnyi kihagyással – szinte kizárólag magyar zenével foglalkozom, a XIX. századi és a századfordulós romantikus zeneszerzői képezik szakterületemet. Műkedvelő zenetörténészként is tanulmányozom ezt a kort, ismeretterjesztő cikkeimet és tanulmányaimat országos napilapok, szakfolyóiratok és tanulmánykötetek közölték.

1988-ban, kényszerű hallgatás után készíthettem csak el első hanglemezeimet (Ernest Bloch – 1880–1959 – összes zongoraművének világelső felvételét a multinacionális Naxos cég megrendelésére), amit az óta már több, mint 30 követett (Bartók, Erkel, Hubay, Mosonyi, Volkmann és Weiner műveiből). Művészi tevékenységemet a lemezfelvételeknek rendelem alá.

1989 óta alapító elnökségi tagja vagyok az Erkel Ferenc Társaságnak, 1998-ban Hubay Jenő Társaság, 2000-ben a Lajtha László Társaság választott meg ugyancsak elnökségi taggá.

1990-ben megkaptam a Magyar Rádió Nívódíját Erkel Ferenc zongoraműveinek stúdiófelvételéért. Az Erkel Társaság 1990 óta évenkénti március 15-i gyulai élőadásban közvetített történelmi hangversenyein, később más helyszíneken is, számos ősbemutatót, hangversenytermi és újkori bemutatót játszottam, többek közt. Erkel, Mosonyi, Brahms, Dohnányi és Bartók művek bemutatóit.

1991-ben jelent meg a két CD-ből álló, Erkel Ferenc (1810–1893) zongora- és kamaraműveit, valamint operaátiratait tartalmazó összkiadásom a Naxos cégnél, amit az előző évben vettem fel Szecsődi Ferenc és Lukács Péter közreműködésével.

1993-95-ben közreadtam Cziffra György improvizációnak első kötetét, ezeknek a daraboknak jó részét hallás után, hangfelvételről kellett lejegyeznem, mert vagy egyáltalán nem készült kézirat, vagy a lejegyzés alkalmatlan volt a közreadásra. Sajnos a közreadást nem folytathattam, mert Cziffra György meghalt, és az özvegynek egészen sajátos fogalmai voltak a közreadó jogállásáról.

1995-től Mosonyi Mihály (1815–1870) műveinek kottakiadásán dolgozom, de eddig csak háromfüzetnyit tudtam kiadni a finanszírozási viszonyok sanyarú volta miatt, bár több füzetnyi előkészített anyagom várja a kiadást.

1997 tavaszától a Hungaroton Classic kiadónak készítek hanglemezeket, ebben az évben kezdtem el Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművének felvételét Szecsődi Ferenccel, illetve Weiner Leó (1885–1960) összes zongoraművének felvételét is.

1999-ben jelent meg a 6 CD-ből álló Mosonyi Mihály összes zongoraművét, négykezeseit és zongorás kamarazenéjét tartalmazó sorozatnak az utolsó albuma, amelyet 1992-7 közt vettünk fel és 1994-9 közt jelent meg a Naxos cégnél Körmendi Klára (zongora), Rásonyi Leila (hegedű) és Kiss-Domonkos Judit (cselló) közreműködésével.

2000-ben jelent meg a Hungaroton híres Bartók-összkiadásának kiegészítő albuma, amelyen én is közreműködtem három zongoradarab erejéig. Ezt az összkiadást a japán King Records cég is átvette, és eltérő borítókkal megjelentette, szintén 2000-ben.

2001-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntettek ki, amely a legmagasabb szakmai kitüntetés Magyarországon. Ebben az évben a Zene Világnapján a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának hangversenyén a Zeneakadémia nagytermében léptem fel Mosonyi Mihály első zenekari szerzői estjén, mint a Zongoraverseny szólistája; a hangversenyt az EBU 19 országának rádióadói élő adásban, illetve felvételről közvetítették.

2002-től láttam szükségét annak, hogy – egyelőre csak Magyarországon – bekapcsolódjak a koncertéletbe, azóta minden évben három-öt különböző műsort állítok össze, jellemzően a magyar zenetörténet remekeiből.

2003-ban az Editio Musica Budapest egy kötet erejéig meghívott, mint közreadót híres Liszt-kiadásába (II/15. kötet, Sulyok Imrével), amely addigi kottaközreadói tevékenységem szakmai elismerését jelezte. Ugyanebben az évben jelent meg Dohnányi kamaraműveit tartalmazó lemezem, amelyet az Auer Vonósnégyessel vettünk fel.

2004-ben jelent meg Volkmann Róbert (1815–1883) magyar vonatkozású zongoraműveiből készített válogatásom, amelyet az előző évben vettem fel.

2007-ben jelent meg Weiner Leó összes zongoraművének záró albuma. A négy CD-ből álló sorozatot 1997-2006 között vettem fel, és a Hungaroton adta ki 1998 és 2007 között. A négy kézre és két zongorára írott darabok mindkét szólamát – felhasználva a modern felvételi technika adta lehetőséget – én rögzítettem.

Ennek az évnek a nyarán mindkét szememet sikeresen megműtötték, aminek következtében hendikepem a zenei életben megszűnt.

2009-ben jelenik meg a sorozatzáró CD-je a tizenhárom albumos Hubay Jenő (1858–1937) összes hegedű-zongoraművét tartalmazó hangzó összkiadásunknak, amelyet Szecsődi Ferenccel vettünk fel 1997-2008 között a Hungaroton lemezkiadónak, és amely 1997 és 2009 közt jelent ill. jelenik meg. Ez volt a magyar hanglemezipar történetének eddigi legnagyobb vállalkozása, amelyet szólóművész elkezdett és be is fejezett.
Kassai István kamarakoncertje

Kassai István kamarakoncertje

Tiszadobi Zongorafesztivál
  • zongoraművész

Ajánlataink


Ajándékozz jegy.hu
ajándékutalványt!

Az ajándékutalvány a Jegy.hu rendszerében használható fel az elérhető programokra (színház, koncert, fesztivál, sport) történő jegyvásárláskor.

Kultúrát otthonról
online.jegy.hu

Élvezd otthonod kényelméből az online streaming kínálatunkat!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Ha szeretnél értesülni legfrissebb ajánlatainkról, aktuális kedvezményeinkről és induló jegyelővételeinkről iratkozz fel hírlevelünkre!

Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00

tétel a kosárban

összesen:


Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsd össze a kosarad újra!