Search: MITEM 2025

A pásztorok minden évben összegyűlnek az Ararát-hegy melletti Küp-tó partján, hogy fuvoláikon eljátsszák az Ararát-hegy haragját. A vén szúfi, miután egy szürke ló jelenik meg Ahmet ajtaja előtt, úgy ítél, hogy a lovat, amely utasításra sem hajlandó elmenni, Isten ajándékának kell tekinteni. Mahmut Han vezér viszont nem hajlandó tiszteletben tartani a hagyományt. Visszaköveteli a lovát, bebörtönzi a vén szúfit, és porig égeti a falut, melynek lakói ellenszegültek akaratának. Közvetítőként Musa Beyt küldi a haragja elől elmenekülő falusiakhoz. Később azonban őt és Ahmetet is börtönbe veti, anélkül, hogy tudna a lánya, Gülbahar és Ahmet között kibontakozó szerelemről.

Shakespeare drámája, a Rómeó és Júlia, színház- és drámatörténetünk egyik alapköve, amely évszázadok óta arra ösztönzi a színházi alkotókat, hogy újabb és újabb nézőpontokból közelítsenek hozzá, jelenünkkel párbeszédet folytató színpadi megvalósításokat hozzanak létre belőle.

A Mongol Állami Akadémiai Drámai Színház először 2011-ben bemutatott Az Ég fia című színdarabja 2024. októberében új szereposztással, megújult rendezésben tért vissza a színpadra. Ez a dráma Cognemeh Bitogtohiin drámája alapján és Naranbaatar Namnan rendezésében Modun Sánjünek, Mongólia első történeti állama, a Hunnu állam urának történetét meséli el. A darab bemutatója óta folyamatosan hatással volt a mongol állami ünnepi szertartásokra, illetve a nemzeti ruházati kultúrára és különösképp hozzájárult a mongol nézők nemzeti öntudatának felélesztéséhez.

A Racine írói nyelvét jól ismerő Comédie-Française társulata a flamand színházi alkotó, Guy Cassiers rendezésében mutatja be a klasszicista szerző Bereniké című drámáját. Ez az előadás számos új lehetőséget nyújt a párbeszédre Cassiers számára, akinek munkásságát az európai történelem és a társadalmi diskurzusok vizsgálata jellemzi, kiemelt figyelmet szentelve az irodalom által felszínre hozott emberi dimenzióknak.

Kaltas a hanti nép mitológiájában a lelkeket osztó anyaistennő, így mindenkinek, aki megszületik, ő ad lelket. Kaltas akaratából a csecsemő megkapja őse lelkét. Lélek nélkül pedig sem az ember, sem a madár nem él sokáig - két lépést tesznek, és agyaggá változnak. Minden léleknek megvan a külön útja az új élethez, a saját útja.

Alessandro Barrico irodalmi remekműve bosszúval kezdődik és megtorlással ér véget. Egy polgárháború magával sodor három férfit a labirintusában: egy apát, két gyermeket és egy vérszomjas Minotauruszt. A parázsló béke éveiben egy gyönyörű nő áll meg egy lottóárus előtt, és halál és az elszámolás közötti utat választja. „Véget ér valaha a megtorlás időszaka, vagy egy ördögi kör ez, amelyben örök fogságra vagyunk ítélve?” – ez a regény nagy kérdése.

Több mint kétezer évvel ezelőtt a Nagy Han Birodalom legyőzte a nyugati tartományokban fellázadt hunokat, és a hun fejedelem, Huhanye egy han hercegnővel kötött házasság révén kívánta megpecsételni a békét. Yuan han császár a hosszútávú békében volt érdekelt, ezért a szépséges szolgálóját, a sokoldalú udvari zenészt, Zhaojunt küldi el feleségül a messzi északi pusztákra, hercegnőnek álcázva.

Cyranonak mindene megvan a boldog élethez: éles elme, ragyogó katonai karrier, hatalmas szív. De miért gondolja mégis, hogy méltatlan Roxán szerelmére? Talán azért, mert az orra éppoly nagy, mint a szíve? Ékesszólását a jóképű Christiannak, egy fiatal katonának kölcsönzi, aki járatlan a szerelem költészetében, nem birtokolja annak magasztos nyelvezetét, rímeit, a fiú így a Cyrano által írt gyönyörű szerelmes levelekkel nyeri el Roxán szívét. De vajon meddig tartható fenn ez a bonyolult viszony?

Antoine de Saint-Exupéry valószínűleg sosem írja meg a könyveit, ha nem lett volna pilóta. A szolgálata alatt szerzett élményeit és a vele megesett történeteket ugyanis mind megtaláljuk az írásaiban. Leghíresebb könyve, A kis herceg, amelyet 1943-ban írt és adott ki, szintén saját élményein alapul. 1935-ben Saint-Exupéry megpróbálta megdönteni a Párizs–Saigon repülési útvonal rekordját, de a líbiai sivatagban lezuhant a gépével.

Miután Spanyolország a 16. században meghódította Mexikót, széleskörű térítői munka indult a bennszülött lakosság katolizálására. A domonkos és ferences rendek színházi eszközökkel igyekeztek terjeszteni a Biblia tanításait, és rávezetni az őslakosokat, hogy hagyjanak fel az emberáldozattal. A két rend azonban eltérő stratégiákat alkalmazott, és a ferencesek utópisztikus emberiségábrázolása szembekerült a domonkosok inkvizítori cenzúrájával, akik eltörölni kívánták az ősi, kozmológiai szellemi hagyományokat. Így pedig ádáz versengésbe kezdtek a kolonialista színházi tér meghódításáért. Az ördögi átváltozás felteszi a kérdést, hogy sikerrel járt-e Mexikó spirituális meghódítása.

Miért gyakorol ránk még mindig ilyen félelmetesen nagy hatást az Oreszteia? Az egyik válasz talán az lehet, hogy szükségünk van a mítoszokkal való mélyebb kapcsolatra. Az Oreszteia mítosza veszélyes: az ismeretlen és az idegen világát idézi elénk, rettegést kelt, feltárja a megzabolázhatatlant, az erőszakot és a legmélyebb, megszelídíthetetlen törvényeket.

A Gribojedov Színház „A szerelem sétányai” c. előadása az Ivan Bunyin művei nyomán készült első szíházi produkció a grúz színpadon.

Diana Dobreva eposzba illő világában a legendás bálna az a megmagyarázhatatlan „valami“, amellyel mi, emberek, együtt élünk: az időtől való félelem, az örökkévaló utáni vágy és az abszolútum keresése egy olyan világban, ahol az ember fölé Isten tekintete tornyosul.

Senki sem tudja hogyan történt, de az angyal egyszer csak azon kapta magát, hogy a föld fölött jár. A falu bolondja, igen, ő jól emlékszik, hiszen ő volt az első, aki megpillantotta, és az utolsó, aki elfelejti.

Miközben ambícióval és odaadóan törekszünk megvalósítani a csúcsprofi ideálját, egy váratlan találkozás a Legeslegjobbal keményen az orrunk alá dörgöli, hogy soha nem fogjuk elérni azt. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy ő maga is a saját rémálmát éli, amikor rájön, hogy mindig lehet jobb, és hogy bármilyen közel kerülünk is a csúcshoz, az továbbra is egy lépésnyire incselkedik előttünk.

Egy kísérletnek gondolom a Janovics-előadást, mivel ott kezdődik majd, ahol a Barbárok befejeződött. Akár egy sorozat második része, egy láncszem vagy inkább egy kereszteződés. Ahogy a Barbárok, úgy a Janovics sem életrajzi előadás, igyekszik minél távolabb kerülni a színház kereteitől, de a Barbároktól eltérően most az volt a célunk, hogy a főszereplő életének legjelentősebb időszakát meséljük el, Janovics féle „új formában". Ifj. Vidnyánszky Attila – az előadás rendezője

I.L. Caragiale Nemzeti Színház, Bukarest, Románia Rendező: Silviu Purcărete Román nyelven magyar és angol felirattal 1 óra 25 perc. Radu F. Alexandru újraértelmezi William Shakespeare rejtélyes dán hercegének, Hamletnek a történetét, s miközben az eredeti mű számos bizonytalanságát felszámolja, a darab már ismert szereplőinek új jelentést és árnyalatokat ad. Gertrúd, az anyakirályné, akit eddig az eredeti bűn hordozójaként ismertünk, mint ördögi elme szerepel ebben a házasságtörésről, hazugságról, gyilkosságról és hatalomról szóló drámában. Ki a király gyilkosa? Büntetést érdemel vagy megbocsájtást? Apa gyilkolt apát? Csupa válaszra váró kérdés a gyanús indítékokkal és feszültségteli pillanatokkal teli történetben. A szerző nem kerüli meg a shakespeare-i dilemmákat, miközben elénk tárja a fiatal Hamlet gyötredelmes, de fáradhatatlan igazságkeresését.

A sokoldalú művész és a Toga SCOT Suzuki Company társigazgatója, Mattia Sebastian Giorgetti vizionárius rendezése innováció és hagyomány határán gondolja újra a Hanjot. Giorgetti, aki hírnevét annak köszönheti, hogy képes klasszikus elemeket kortárs érzékenységgel elegyíteni, egy fiatal művész gyötrelmes várakozását viszi színre, megrendítő kifinomultsággal tárva elénk szerelem, identitás és őrület örök témáit.

A meghatározó román költő és drámaíró Marin Sorescu által írt Jónás annak a trilógiának a része, melynek Silviu Purcărete mindhárom darabját – a Jónás mellett még a III. Richárdot (2017) és A fösvényt (2022) – a japán színész, Szaszaki Kuranoszuke főszereplésével rendezte. A darab a Nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztivál (FITS) és a Tokyo Metropolitan Színház (TMT) együttműködésének részeként jött létre. Az egyszemélyes dráma a bibliai Jónás történetét dolgozza fel, akit egy hatalmas hal nyel el, és aki a hal gyomrában töltött idő alatt a szabadulás lehetőségén töpreng, hogy aztán egy még nagyobb hal gyomrában kössön ki. Jónás helyzete a mai világ kaotikus valóságát tükrözi. Sorescu szerint a legijesztőbb pillanat az, amikor Jónás rádöbben, hogy eltűnt a visszhang. Mert bár végig egyedül volt a halban, addig legalább a visszhangot tökéletesen hallotta. Amikor azt kiáltotta: IONA, a visszhang IONA-ként tért vissza. Csakhogy aztán megfeleződött, és a IONA-ból már csak az IO szótag maradt, ez az ősi szó, ami azt jelenti: én.

Az „Én egy tévedés vagyok” egy színpadi szöveg, amelyet 1988-ban írt Jan Fabre. Ez egyfajta manifesztum, amely akár a művész hitvallásának is tekinthető.

1938. november 26-án két kézigránát robbant fel a temesvári színház előadótermében, miközben Sidy Thal bukovinai zsidó énekesnő és együttese lépett fel. Ezt az antiszemita támadást az Iron Guard, egy szélsőjobboldali nacionalista csoport hajtotta végre, amelynek következtében négy ember életét vesztette, és hetven másik megsebesült. Történelmi jelentősége ellenére az esemény alig ismert a 2023-ban Európa Kulturális Fővárosává nyilvánított Temesváron.

Egy elszigetelt területen tizenegy vak ember küzd azért, hogy megtalálja az utat a visszatéréshez. Időnként azonban túllépnek fizikai vakságukon, és egy labirintusszerű utazásra indulnak, követve saját lépteiket.

Jan Fabre „Hiszek a szerelem legendájában” című alkotása egy levél formájában írt vallomás, melyben egy férfi szól szeretett kedveséhez.