Tanger után Párizsban folytatódik a mese. Maya már világhírű táncosnő. Az ifjú milliomos is vígan éli világát. Kiderül, hogy állítólagos áldozatának kutyabaja. A pisztolygolyó egyetlen hajszálában sem tett kárt. A fiatalember nem úgy viselkedik megmentőjével szemben, mint ahogy az operettmorál szerint kívánatos, de mindez pillanatnyi késedelmet jelent csupán. A szerelmesek egymásra lelnek, s örök boldogságban egyesíti őket az áradó zene, no meg a trükkös szövegkönyv.
Fényes Szabolcs így vallott önmagáról, mikor 1967-ben a Maya szabadtéri bemutatójára készültek: "Mit is írhatnék harmincöt éves zeneszerzői jubileumomra? Talán csak ennyit: meggyőződésem, hogy a zenének, különösen a könnyű zenének, amellyel az életem összefonódott, a melódia lelke, a világa, az anyanyelve. A melódia a zenének - hogy is mondjam csak - humánuma. Dallamától emberi a muzsika."
Rendező: Zsótér Sándor
Díszlettervező: Ambrus Mária
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Ungár Júlia
Koreográfus: Ladányi Andrea
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Korrepetítor: Csüllög Judit
ügyelő: Ludányi Andrea
Súgó: Szecskó Andrea
Rendezőasszisztens: Lázár Rita
Szereplő: Horváth Zita, Kulcsár Noémi, Nagy Eszter Kata, Zombori Dorottya, Csere Zoltán, Kiss Róbert, Túri Lajos
Valamint:
Hegedűművész, a partnere, Merimaux, Impresszárió, Rendőrtiszt, Colbin, Maitre d’Hotel, Varietéigazgató, Néger táncos, Louis, főpincér, Öltöztetőnő, 1. légionista, 2. légionista
Játszási idő: 2 óra 40 perc
Bemutató: 2010.02.26.