Weöres Sándor: A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban
történelmi panoptikum
Weöres Sándor drámája azt a kritikus időszakot mutatja be, amikor Magyarország a török és az osztrák hatalom közé szorult: a történelem kereke forog, szinte követhetetlenül változik, mikor ki kerül előnyösebb helyzetbe. Ebben a zűrzavaros korban kellene boldogulniuk a kevésbé fontos, az eseményekkel csupán csak sodródó kis embereknek. A magyarok nem tudják, melyik fél felé kellene fordulni, minden erkölcsi és etikai törvény viszonylagossá válik a túlélés fényében. Főszereplőnk, Ambrus csak a menekülést ismeri. Egyik helyről a másikra kell szöknie az évek során, egyik női szoknyától a másik mögé bújnia, hogy életben maradhasson.
Weöres darabja szatirikusan és humorosan mutatja be ezt a történelmi panoptikumot, amelynek középpontjában olyan figurák állnak, akiknek újra és újra ki kell fordítaniuk magukat, csupán azért, hogy biztosra vehessék, a következő nap is felébrednek majd. De felismerhető marad-e még ennyi pálfordulás után az ember maga? Mi marad Ambrusból és a többiekből, miután már számtalanszor újrahajtogatták magukat? A szereplők életét hit, világnézet, nemzetiségváltások fonják körül, és bizonyítják, mennyire simulékony és alkalmazkodó is az ember, ha a túlélési ösztön van a vezetőülésben.
A szerző nevetve kalauzolja át szereplőit történelmi tablóján, abszurdnál abszurdabb szituációkon keresztül: szerelem, háború, királykisasszony, török szultán, színház - ám mindezt átszövi Weöres ízes iróniája, ami a történelemszemlélet közvetlenségéből fakad. Ezzel egy igen különleges előadás kerülhet színpadra, amiben nem csak az derül mi is az igazi Kétfejű fenevad, hanem az is, hogy hány fejű fenevad maga az ember.
A menekülés művészete. Ambrus szerepében Szemenyei János, Téby Zita és Bognár Gyöngyvér közt őrlődve, Koltai M. Gábor rendezésében.