Emellett egy új koncepció mentén olyan szerzőket mutat be, akik tevékenységének köszönhetően a klasszikus zene és a jazz egyre közelebb került egymáshoz. George Gershwin, Duke Ellington, Stan Kenton és Gil Evans lesznek azok akiket a hazai kortársak mellett nagy örömmel tűz a zenekar majd műsorra az évad folyamán.
Az új koncepció autentikus prezentálására egy olyan muzsikust sikerült megnyerni, aki személyében, játékában és kompzícióiban egyaránt magán viseli a nyitottság, az egyediség, és a műfajok közötti átjárhatóság jegyeit.
Mike Garson, a hatvanas éveinek közepén járó zongoraművész, komponista jazz muzsikusként kezdte pályáját. A kezdeti New York-i években Dave Liebman-nel közös zenekarukban vértezték fel magukat a máig kitartó nyitottságukkal, amely annyira jellemző mindkettőjük zenéjére. Karrierje során sokféle műfajban megfordult. Klasszikus zongoristaként éppúgy elismert művész mint ahogyan talán legismertebb és legsikeresebb arcát mutatva: David Bowie zenekarának zongoristája, hangszerelője és komponistájaként. Több mint 4000 kortárs kompozíciót jegyez, rendkívül aktív muzsikus, termékeny szerző.
Pályájának címszavakban való bemutatása is elég indok ahhoz, hogy miért Garson-ra esett a választás, amikor az amerikai gyökerekkel biró jazz muzsika és az európai klasszikus zene házasságát szeretnénk reprezentálni.